Border Collie

A Border Collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el.

Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000 -1500 birkából álló nyájakhoz egy erõs, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az Angol-skót határvidéken fekvõ Border Country-ra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élõk számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori Border Collie. Hihetetlenül edzettek szívósak, bundájuk vastag, vízlepergetõ. Kemény, izmos testük erõt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta "tenyésztése" során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták õket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklõdõ, együttmûködõ kutyafajtához.

A Collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete), vagy a walesi coelius (hûséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlõdhetett ki. Az elsõ border collie ábrázolások Thomas Bewick 1800-as évek elejérõl származó "A négylábúak története (The History of Quadrupeds)" címû könyvében jelennek meg. Robert Burns, skót költõ is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit. A juhászok mindig is rettentõ büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez vezetett 1873-ban az elsõ terelõversenyhez. A megmérettetést Észak-Walesben egy Bala nevû városkában, Mr. Llyold Price vezetésével rendezték meg. A gyõztes Mr. James Thompson Tween nevû kutyája lett. Tween óriási dicsõségre tett szert. A versenyt továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettõl kezdve rendszeresen rendeztek terelõversenyeket, ahol egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át.


A mai Border Colliek története Old Hemppel kezdõdött. Old Hemp 1893-ban, Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Késõbb a világ egyik leghíresebb terelõkutyája lett belõle. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott. Hemp külsõje teljesen megfelelt a mai Border Collie standardjának: hosszú, fekete-fehér bundát viselt, füle kicsi és félig feláll. Magassága 21 inch. Azon a napon, mikor Old Hemp élete 1901-ben véget ért, egy kiskutya Old Kep látta meg a napvilágot, aki késõbb 45-ször nyert terelõversenyt.1906-ban a juhászok megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet (International Sheepdog Socitey, ISDS), mely napjainkban is mûködik. Mostantól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben.1915-ben az ISDS titkára, James Reid elnevezi a fajtát Border Collienak. A II. világháború után az obedience versenyeknek egyre nõtt a népszerûsége, és természetesen a borderek szinte mindent megnyertek. Azonban ezek a versenyek a Kennel Club rendezésében zajlottak. Ezért valamilyen módon regisztrálni kellet a kutyákat. Végül a Kennel Club úgy határozott, hogy azokat az ebeket regisztrálja Border Collieként az obedience nyilvántartásba, amelyek szerepelnek az ISDS törzskönyvében. Sok farmer azonban nem, regisztráltatta a kutyáit. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a mukavérvonalakat, felnõtt kutyákat is regisztrált. Ekkortájt, 1963-ban az az érdekes helyzet állt elõ, hogy Ausztrália már rendelkezett saját Border Collie standarddel.


Harry Glover azonban elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást. Megalapította a Border Collie Club of Great Britain-t.1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Shoutern Border Collie Club. Ekkor a Kennel Club összehívta mind a három társaságot, hogy jussanak közös nevezõre a fajtaleírást, és más kérdéseket illetõen. Így végül sok-sok akadály elhárítása után rendezõdött a helyzet, és megszületett a régi-új fajta a BORDER COLLIE.

Általános megjelenés

Arányos kutya, a lágy külső vonalak kiváló belső harmóniát, bátorságot és tökéletes kiegyensúlyozottságot sugároznak. 

Vérmérséklet

Ellenálló és szorgalmas juhászkutya, sok-sok kitartással, buzgó, éber, figyelmes és nagyon intelligens. Soha nem lehet ideges, vagy támadó kedvű. 

Fej és koponya

A koponya széles, a fülek között lapos, oldalai fokozatosan és simán vékonyodnak el az orrig. A stop kifejezett. Az arcorri rész erős, hossza megegyezik az agykoponya hosszával. Az ajkak feszesek, tiszták. Az orrtükör nagy, általában fekete, a kék, barna, vörös egyedeknél a szőrzet színét követő árnyalatú. Az orr és az ajkak folt nélküliek. 

Szemek

Egymástól távol ülők, oválisak, közepesen nagyok, színe harmonizál az egyed színével. A sötétebb szemszín a kívánatos. Kivéve a barna egyedeknél, ahol a világosabb szín, a merléknél a kék, illetve kéken pettyezett megengedett. A tekintet gyöngéd, buzgó, figyelmes és intelligens. 

Fülek

Középméretűek, nem ülnek túlságosan közel egymáshoz, félig felállnak. 

Száj

A fogak épek, erősek. Az ollós harapás a kívánatos. 

Nyak

Mérsékelten hosszú, izmos, enyhén ívelt, a vállak irányába durvaság nélkül szélesedik el. 

Elülső rész

A vállak hosszúak, jól szögeltek a felkarral. A felső lábak jól csontozottak, egyenesek, szemből nézve párhuzamosak, könyökben sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. A lábközép flexibilis. 

Törzs

A törzs mérsékelten hosszú, a bordák jól íveltek. A mellkas mély, mérsékelten széles, izmos, enyhén ívelt. A lágyék mély, nem felhúzott. 

Hátulsó rész

A far széles, izmos. A comb hosszú, széles izmos. A térd jó szögelésű, a csánk mély, erős, hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak. 

Mancsok

Oválisak, jól párnázottak, erősek, épek. Az ujjak mérsékelten íveltek, szorosan záródnak. A körmök rövidek és erősek. 

Farok

Mélyen tűzött és tartott, csánkig érő, szőrrel dúsan borított. Izgalmi állapotban, illetve mozgás közben felemelkedhet, de sohasem a hát vonala fölé. 

Mozgás

Szabad mozgású, lágy mozdulatokkal, fáradhatatlan. A mancsát alig emeli mozgás közben, azt a benyomást kelti, hogy a kutya képes a legnagyobb titokban a leggyorsabban mozogni. 

Szőrzet

Dupla. A fedőszőrzet mérsékelten hosszú, sűrű, közepesen texturált. A rövid, sűrű, puha aljszőrrel együtt kiváló védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben. A közepesen hosszú szőrzet a nyakrészen sörényt alkot, a combok és a farok szőrrel jól fedett. A pofán, a füleken, a mellső lábakon (kivéve a zászlókat) a hátsó lábakon és a csánkrésznél a szőrzet rövid, sűrű. (Vannak rövid szőrű példányok is.) 

Színek

Fekete-fehér, kék-fehér, barna-fehér, vörös-fehér, sable-fehér, tricolor. A melirozott változatok is engedélyezettek: blue-merle, red-merle. A fehér nem lehet uralkodó. 

Méret

Kanok marmagassága: 48-53 cm Szukák marmagassága: 48-51 cm 

Hibák

Az előző pontoktól való bármely eltérés hibának minősül és a hiba súlyosságának pontos arányában kell állnia az eltérés mértékével. 

Megjegyzés

A kanoknak két, a herezacskóba teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük